Kedves Lányom
Motiváció
Ha nem a fontos, belső értékeink szerint élünk, ha nem éljük meg őket, csalódást, ürességet és még rosszabbat élhetünk át - még ha kívülről sikeresek vagyunk is. Az értékek annak a mércéi, hogy milyen értelme van számunkra az életnek. Minden célunk, álmunk és vágyunk egyszerűen belső értékeink megvalósításának eszköze... Értékeink befolyásolják a motivációnkat. Ha nincsenek szilárd belső értékeink, nemigen lesz motivációnk. Ha értékeink szilárdak, motivációnk is erős lesz.
Oliver Wendell Holmes
"Az igazi kérdés nem az, hogy hol állunk, hanem, hogy merre tartunk. Néha a széllel kell vitorláznunk, néha vele szemben, de vitorláznunk kell, nem pedig sodródnunk, vagy horgonyt vetve tétlenkednünk!" (Oliver Wendell Holmes)
All Along the Watchtower - The Jimi Hendrix Experience
Bob Dylan számát a legtöbben Jimi Hendrix feldolgozásában ismerik. Ezúttal a Battlestar Galactica harmadik évadjának záródalaként született újjá.
Itt jön: a szöveg, a ferdítés, történelem és elemzés.
“There must be some kind of way out of here,”
said the joker to the thief,
“There’s too much confusion,
I can’t get no relief.
Businessmen, they drink my wine,
plowmen dig my earth,
None of them along the line know what any of it is worth.”///
None will level on the line, Nobody of it is worth.”
“No reason to get excited,”
the thief, he kindly spoke,
“There are many here among us
who feel that life is but a joke.
But you and I, we’ve been through that,
and this is not our fate,
So let us not talk falsely now,
the hour is getting late.”
All along the watchtower,
princes kept the view
While all the women came and went,
barefoot servants, too.
Outside in the cold distance
a wildcat did growl,
Two riders were approaching,
and the wind began to howl.
Heeey!
All along the watchtower
Hear you sing around the watch
Gotta beware gotta beware I will
„Csak van valami kiút innét –
a tolvajhoz így szólt a bohóc.
– Mindenütt teljes a zűr,
S ezt én már nem bírom.
A borom, igen, a gazdagoké,
Földemen parasztnép,
De semelyik el nem ismerné,
hogy mindez mily sokat ér.”
„Aggodalomra nincs okod!
– a tolvaj békítőn szólt. –
Jó sok barmot láttunk már,
kinek az élet csak vicc volt.
De te meg én ezen már túlvagyunk,
ránk nem ily sors vár.
Ne beszélj ökörségeket,
Ehhez túl későre jár.”
Az őrtoronyból mindvégig
a hercegek figyelnek,
Bezzeg a szolgák meg a többi nő
hanyagul járnak-kelnek.
Kint, a fagyos távolban
vadmacska vonyít,
Két lovas közeleg,
S a szél felsüvít.
Híííí!
————————-
A dőlt Hendrix szövegváltozata. Ez csak az 1. szakasz végén tér el igazából. Alatta lebénáztam a fordítást, mert főleg az Arany János-i hagyományokat követő fordítások lelhetők fel: ilyen például Hobóé (alulról 3.), vagy Barna Imréé, akinek egy egész kötetnyi szövegfordítása jelent meg az Európánál. A neten még bénáznak mások is, akkor inkább már az enyém. :) Persze leginkább egy szó szerinti fordítást hiányoltam, de azért se. Azt sajnálom csak, hogy a romantikus kliséktől én sem tudtam megszabadulni.
Na, az öntömjénezés után végre a számról:
Az All Along the Watchtowert Bob Dylan 1967-ben vette fel a John Wesley Harding című albumának negyedik számaként. Ez a megszokott akusztikus gitár–szájharmonika kombinációra épül.
A szám az örökkévalóságot azonban Hendrixnek köszönheti. Jimi azonnal beleszeretett a témába. Munkamódszerére (vagy inkább habitusára) különösen jellemző, hogy még aznap éjszaka följátszotta, természetesen – ahogy a többi feldolgozást is – teljesen átformálva. Még másnap is elégedett lehetett vele, mert a ’68-as duplalemezre, az Electric Ladylandre is fölkerült, az album utolsó előtti dalaként szerepel. (Mivel az 1. oldal hátuljára a 4.-et nyomták, ezért sok cédén rossz sorrend szerepel. Helyesen a 15.)
(rimeg szerint az albumcímmel is a szövegszerző előtt tiszteleg: Ladyland.)
A The Jimi Hendrix Experience-nek ez volt az utolsó albuma, ui. Noel Redding egyre kevésbé tudta elviselni, hogy gitárosként már nem csak az alkotói folyamatba nem szólhat bele, hanem Hendrix még saját elképzeléseinek kivitelezőjeként sem veszi őt komolyan. Csak basszusozhatott. Ráadásul az All Along the Watchtower gitárrészét Dave Masonre bízta, aki azzal szolgált rá erre az érdemre, hogy jókor volt jó helyen: õ vitte el Jimit arra a bizonyos bulira, ahol Bob Dylan eljátszotta ezt a balladát is. A srácnak ugyan több mint hússzor kellett nekifutnia, közben Noel meg basszusozhatott a háttérben. Nem csoda, hogy a végén kiakadt, és míg sétált egyet, Hendrix a basszust is följátszotta. Más verzió szerint Noelt oda se hívta. Sőt, utólag talán Masont is kikevertette a számból, a részét pedig újrajátszotta, tehát csak a dob nem az ő műve.
Gitártechnikai érdekességként még azt is meg szokták említeni, hogy Hendrix a slide (csúsztatásos) részhez öngyújtót használt (a bevettebb üvegnyak helyett).
A feldolgozás átütő erejét talán az bizonyítja a legjobban, hogy Bob Dylan is – saját bevallása szerint – azóta hendrixesebben játssza a számot.
Az amerikai kultúrában szorosan összekapcsolódik a vietnami háborúval. Ezért játsszák a Forrest Gumpban akkor, amikor helikopterrel röpködnek a dzsungel felett.
A későbbiek folyamán a U2 is játszotta a számot, főleg a ’80-as években. Bono még egy újabb versszakot is hozzábiggyesztett.
All I got is a red guitar,
Three chords
And the truth.
All I got is a red guitar,
The rest is up to you.
Aki él és mozog, mindenki próbálkozott egyébként, de Hendrix utolérhetetlen. Csak néhány érdekesebb: Brian Ferry, Dave Matthews Band; David Gilmour (Pink Floyd); Eric Clapton Lenny Kravitz-cel; Elton John; Pearl Jam; vagy manapság: The Fratellis.
A feldolgozások nagy előnye tud lenni, ha valaki a saját arculatára tudja alakítani az adott számot, de csak kevesek akarják vagy bírják függetleníteni magukat Hendrixtől, és Bob Dylan szövegét újra feldolgozni.
Ehhez a kivételes vonulathoz tartozik a legutolsó, mely a Battlestar Galactica 3. évadját zárja. Bear McCreary a teljes sorozat zeneszerzője. A hivatalos album október 23-án jelenik meg.
A feldolgozás illeszkedik a sorozat világképéhez megalkotott misztikus hangzáshoz. Alapvetően ez keleti, illetve különböző törzsi hangszerek alkalmazását jelenti. Az alap egy elektronikus szitár, de ezen kívül nehezen lehet bármit is azonosítani az egyelőre még elég rossz minőségben elérhető felvételeken. (Már van jobb azóta.) Meg valószínűleg egy stúdiónyi ketyerét is elszabadítottak. Hendrix minden bizonnyal örülne az űrhangzás ilyetén megvalósításának.
———————-
A dalszöveg minden szempontból megfelel a balladai ismérveknek.
Az első két versszak egy párbeszéd a bohóc (igric? vicces fiú? – joker) és a tolvaj (thief) között, míg a harmadik, záróversszak egy leírás, azaz ez szituálja, helyezi el térben a korábbi beszélgetést. Két lovas közeledtét említi – csak ezzel a sorral utalhat a beszélgetőkre, mással nem, tehát szinte az első két versszaktól függetlennek tűnik. Ez az esemény a vadállat távoli zaja és a szél feltámadása között szerepel, azokkal kapcsolódik össze, párhuzamos történésekről van szó. Ezek egyébként az éj közeledtének szokásos jelei, de az éj sztereotípiájával összhangban fenyegető, baljóslatú hatásúak. A lovasok tehát ezáltal válnak félelmet keltővé.
Az őrtoronyhoz, az emberi közösséghez közelítenek: hercegek, nők és szolgák élnek ott, és van féltenivalójuk, nem véletlenül őrtornyokról van szó…
Dylan ezt a szöveget motorbalesete utáni lábadozásakor írta. Ebben az időszakban állítólag napi rendszerességgel olvasta a Bibliát, és különösen nagy hatással volt rá Ézsaiás, a végítélet prófétája.
Ézsaiás könyvének 21. fejezetével ténylegesen vonható némi párhuzam. Van őrtorony, őrszem, lovasok párban, az oroszlánszerű üvöltés is belefér. (És a Bibliám 666. oldalán van…)
Ézsaiás 21:8–9
„Majd felordított, mint az oroszlán:
Uram, őrhelyemen állok mindennap,
őrségen állok minden éjjel!
Jönnek már a lovasok,
lovasok kettesével!
Akkor megszólalt, és ezt mondta:
Elesett, elesett Babilon!
Minden istenszobra
a földön hever összetörve!”
Azt hiszem, a hatás egyértelműen igazolható.
A két figura azonban meglehetősen különös. A kacagtató szorong, a tolvaj pedig arra utal, hogy az életet komolyan kell venni. Dylan jól kifordította ezt a két figurát, bár engem nem győzött meg. Úgy érzem, túl nagy az a bizonyos balladai homály, és mi, jó fantáziával megáldottak, nagyon jó verssé tesszük. Azt hiszem, egy jól működő ballada valahogy egy kicsivel több fogódzót tartalmaz. Szóval kicsit kusza ez a szöveg, mintha csak néhány ötlet lenne nem egészen tökéletesen kidolgozva. Ténylegesen egy skiccre emlékeztet, vagy egy játékra, amelyben mondunk néhány mondatot, és a másiknak, ezúttal a hallgatónak kell folytatnia. Hobó és Barna Imre fordítása is összerakja az alapot, próbálják hozzátenni a hiányzó részleteket.
Gyufaszál
"Amikor a világra jövünk - úgy képzelték - minden emberben van egy doboz gyufa. Ahhoz hogy ezek meggyulladjanak, oxigén és gyertya kell. Jelen esetben az oxigén a szeretett személy lélegzete, a gyertya pedig lehet egy melódia, egy szó, egy kis apróság, ami elsüti a robbanást és lángra gyújtja a gyufát. Mindenkinek magának kell felfedeznie mi az õ robbanószerkezete. Ha nincs, ami lángra gyújtsa, a gyufa nyirkos lesz és nem kap lángra többé. De a vizet gyufát is meg lehet szárítani. Csak arra kell vigyázni, hogy a gyufákat egyesével szabad meggyújtani.. Ám ha egy igen erõs érzelem következtében mind egyszerre gyullad meg, akkora fény keletkezik, olyan nagy fényesség, mely messzebbre világít, mint amennyire el tudunk látni. Ekkor egy ragyogó alagút jelenik meg, megmutatván a születés pillanatában elfeledett utat, s hív, hogy visszataláljunk isteni eredetünkhöz." /Szeress Mexikóban/
Quimby Magam adom
Üdvözlöm érintem nem mutatom
Nem emlékeztetem nem kutatom
Nem zavarom zavarom csak figyelem
Belefeledkezem vele utazom
Nem sürgetem nem várom
Nem bántom nem sajnálom
Nem sajnáltatom magam magam adom
Neki megadom neki megadom magam
Felkavarom felkavarodom
Megálmodom belelátom
Megkövetem megkövetelem
Megszelídítem megbánom
Meggyújtom eloltom meggyújtom eloltom
Megoltalmazom elragadom
Elragadtatom magam magam adom
Megadom megadom neki megadom magam
Nem suttogom elkántálom
Megkóstolom megkínálom
Keveredek belehabarodom
Belefeledkezem vele utazom
Felismerem feltüzelem
Megszállom megbabonázom
Megbabonáztatom magam magam adom
Megadom megadom neki megadom magam
József Attila: ŐS PATKÁNY TERJESZT KÓRT...
Ős patkány terjeszt kórt miköztünk,
a meg nem gondolt gondolat,
belezabál, amit kifőztünk,
s emberből emberbe szalad.
Miatta nem tudja a részeg,
ha kedvét pezsgőbe öli,
hogy iszonyodó kis szegények
üres levesét hörpöli.
S mert a nemzetekből a szellem
nem facsar nedves jogokat,
hát uj gyalázat egymás ellen
serkenti föl a fajokat.
Az elnyomás csapatban károg,
élő szívre mint dögre száll -
s a földgolyón nyomor szivárog,
mint hülyék orcáján a nyál.
Lógatják szárnyuk az ínségnek
gombostűjére szúrt nyarak.
Bemásszák lelkünket a gépek,
mint aluvót a bogarak.
Belsőnk odvába bútt a hálás
hűség, a könny lángba pereg -
űzi egymást a bosszuállás
vágya s a lelkiismeret.
S mint a sakál, mely csillagoknak
fordul kihányni hangjait,
egünkre, hol kinok ragyognak,
a költő hasztalan vonit...
Óh csillagok, ti. Rozsdás, durva
vastőrökül köröskörül
hányszor lelkembe vagytok szurva -
(itt csak meghalni sikerül.)
S mégis bizom. Könnyezve intlek,
szép jövőnk, ne légy ily sivár!...
Bizom, hisz mint elődeinket,
karóba nem húznak ma már.
Majd a szabadság békessége
is eljön, finomúl a kín -
s minket is elfelednek végre
lugasok csendes árnyain.
1937. január
Quimby - Bélahúsországban
Egyszer tán minden megőrül,
A világ tengelyestül meggörbül,
Spiccre állva még egy kört vénül,
S végül elszédül.
Azt mondják, egyszer a nap kihűl,
Elveszi az éjjel feleségül,
Ettől az állólámpa is a földre ül,
S elszenderül egy fény nélkül.
A helyzet a színét váltja
Földön kívül domború,
Csak a kaméleon nem bánja,
Hogy az élet fonákja belülről homorú.
Az ember énje szorong belül:
Hogy hagyhatták így magán kívül?
Mint Bélahúsországban elgyengül,
És egyedül a WC-n szül.
Légváras álmaim
- Nem érem be ábrándozással!
- Nocsak! És hogyan valósítod meg légváras álmaidat?
- Úgy, hogy hiszek bennük!
Vavyan Fable
Goodbye Blue Sky
az utolsó, aki elhagyja az országot, oltsa le a villanyt!
Narcotic - Liquido
So you face it with a smile
There is no need to cry
For a trifle's more than this
Will you still recall my name
And the month it all began
Will you release me with a kiss
Have I tried to draw the veil
If I have, how could I fail
Did I fear the consequence
Dazed by careless words
Cosy in my mind
I don't mind
I think so
I will let you go
I don't mind
I think so
I will let you go
Now you shaped that liquid wax
Fit it out with crater cracks
Sweet devotion my delight
Oh, you're such a pretty one
And the naked thrills of flesh and skin
Would tease me through the night
Now I hate to leave you bare
If you need me I'll be there
Don't you ever let me down
Dazed by careless words
Cosy in my mind
I don't mind
I think so
I will let you go
I don't mind
I think so
I will let you go
And I touched your face
Narcotic mind from lazed Mary-Jane
And I called your name
Like an addicted to cocaine calls for the stuff he'd rather blame
And I touched your face
Narcotic mind from lazed Mary-Jane
And I called your name
My cocaine
I don't mind
I think so
I will let you go
I don't mind
I think so
I will let you go
I don't mind
I think so
I will let you go
I don't mind
I think so
I will let you go
I don't mind
I think so
I will let you go
I don't mind
I think so
I will let you go
Tótha W. Árpád
2007.10.15. 07:15 Tóta W. Árpád
A nemzeti rockot nem muszáj szeretni, ahogy egyébként semmi más zenét, de hát az is csak egy keret, mint a klezmer vagy a britpop. Azon belül lehet szart csinálni és jót is. A Kárpátiának nem egy dala fülbemászó, kellemes sláger, ami kellő mennyiségű sörrel vidám közös éneklésre késztet.
Most jelent meg az Ismerős Arcok újalbuma, arról linkelek. Zenekritikára nem vállalkozom, arra ott vannak a szakemberek. Mellesleg szerintem szar, de ez magánvélemény. Állítólag rá kell hangolódni, kvázi komolyzene ez, de attól még nem kéne rémunalmasnak lennie. Hangoljon rá a művész, az a dolga. Beethovennek és Till Lindemannak sikerül. Például íme a Kormorándala Orbán Viktorról: egy greatest hit a kortárs polrockban. De a szövegek izgalmasak akkor is, ha a zene béna.
Érdemes beleolvasgatni; kedvencem az a sor, miszerint „A nagymamát lovakkal tapossák”, mármint konkrétan 2006. október 23-án. Az általános feeling az, hogy a lantost üldözi az ellenség, mégpedig azért, mert ő magyar. A kép ott van már a Himnuszban is: szerte nézett, s nem lelé honját a hazában. Sőt a Himnusz eredeti címe – A magyar nép zivataros századaiból – tökéletesen fedi a nemzeti rock életérzését. Ezek a jóemberek egy vesztes, ám hősies háborúban érzik magukat. Kard nyúl barlangjában. Az most mindegy, hogy igazuk van-e, vagy csak bebeszélik maguknak: ők így vigadnak, sírva.
Há' most azér' mer magyar vagyok?
Itt él velünk egy népcsoport a maga hiedelmeivel, népszokásaival, virtusával és pszichózisaival. A cigánysághoz hasonló megvetettségben, elszigeteltségben. Hozzájuk hasonlóan furcsa, olykor nevetséges vagy barbár magatartásmintákkal, szertartásokkal. Kisebbség, amelynek megvannak a maga nyelvemlékei, népies műdalai, Gáspár Győzői. Egy részük felvette a kereszténységet, mások hiányos mondákból és gömbfából ácsolnak saját, ősmagyar vallást. Turult és Boldogasszonyt, faragott képet csinálnak maguknak, és szakrális körtáncot járnak körülötte.
Nem, ők nem a magyarok, ha nem hisszük el Csurkának, hogy 2,2 százalék magyar lakik ebben az országban. A mindent magyarságából levezető, üldözéstudatos csoport, akik az Ismerős Arcok spleenjére bólogatnak Zlaty Bazantjuk felett, létszámában messze elmarad a cigányságtól. Még nevük sincs: nem nácik és nem fasiszták, még a szélsőjobb se fedi le őket. Szittyák? Hunok? Nemzeti radikálisok? Ők se tudják.
Üldözött kisebbségnek lenni nem feltétlen rossz buli, főleg ha annyira azért nem üldöznek. Há’ most azér mer magyar vagyok? Ja, azért rúgnak ki, azért nem kapsz munkát, azért nem vesznek fel egyetemre. Nem rajtad múlott, tesó. Nem te voltál tehetségtelen, se lusta. Meg van magyarázva. Ezek az olyanok kibasztak veled, mert magyar vagy. A médiájukon keresztül.
És nem elég, hogy kisebbség. Megverte őket az Isten egy plusz kereszttel:azt hiszik, hogy ők a többség. Erre aztán minden teszt rendre rácáfol; az utca és az urna egyaránt. Nem csoda, hogy frusztráltak szegények. Nyomorúságos sors a többségtudatos törpe kisebbségé.
Hogy dübörgünk!
Akárkik is ők, nem homogén, kollektíven bűnös csoport. Az tény, hogy mindennapos köztük az antiszemitizmus, a kollektív bűnösség eszméje. Eszméik, a dalszövegekből és külsőségeikből kiolvasható megoldásaik többsége kívül esik ráción és realitáson. Egyébként pedig aranyos kis gyerekeket nevelnek – akiknek olykor furcsa neveket adnak –, és öt perc alatt félreteszik előítéleteiket, ha szóba elegyednek egy szimpatikus zsidóval, libsivel, cigánnyal. Emberek ezek, és bár néha az emberség elé helyezik a magyarságot, mi tudjuk a helyes sorrendet.
Ám ha megoldásaik egyszerűek és rosszak is, a gyökerük gyakran olyan probléma, ami amúgy szőnyeg alatt fortyog. Nem tetszik a cigánybűnözés tematizálása? Nekem se. Van másik cigányságelmélet, ami akár hosszú távon megoldást ígér? Nincsen. Trianont vissza? Hülyeség. Tudunk valamit tenni Malina Hedvigért? Nem is akarunk.
Létrejött egy szubkultúra a szemünk láttára. Szittya az, aki szittyának vallja magát. Furcsa, sokszor idegennek tűnő népség. Virtuális kisebbség. De az árpádsávosra is vonatkozik: minden ember színesbőrű, különben nem látszana. Hát van, amelyik csíkos. Elszigetelésük, megbélyegzésük épp olyan kontraproduktív, mint amikor a cigányokkal tesszük – teszik – ugyanezt. Ha másért nem, azért, mert így csak egymás közt csereberélik a butaságaikat. Ha nem áll szóba velük senki más, még a végén elhiszik, hogy ők a többség, és mindenki más ellenség. Közös feladatunk bátorítani beilleszkedésüket, kezükre ütni, ha nyilvánosan a fütyijükkel játszanak, és megsimogatni kopasz agyukat, ha látjuk, hogy igyekeznek.
A szittyák integrációja nemzetstratégiai kérdés.
Juhász Gyula: Szerelem?
Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
mint napsugár, ha villan a tetőn,
holott borongón már az este jön.
Én nem tudom mi ez, de érezem,
hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.
Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!
Esküvőre
„Most valóság lesz minden édes remény Mely ott él szívünk rejtekén Az élet és a szerelem tárt karokkal vár, S hogy szép lesz-e csak rajtunk áll." (Fagyejev)
"Akit párodul melléd rendelt az ég, Becsüld meg, szorítsd meg kezét, És ha minden álmod valósággá válik, Akkor se feledd el, légy hű mindhalálig" (Madách)
".....mert ugy vagyunk mi ketten, mint a borso meg a hejja...."
Forrest Gump
Tomasello, 2001
„Az ember folyamatosan észleli, feldolgozza a környezetéből származó információkat, belső neuronális és kognitív struktúrái ezen információk alapján nyernek megerősítést vagy módosulnak. Az ember emellett képes volt a kulturális tapasztalatátadás hatékony társadalmi és technológiai eljárásainak és eszközeinek kialakítására. Az emberek össze tudják gyűjteni, és át tudják adni egymásnak kognitív erőforrásaikat” (Tomasello, 2001).
KERESZTES ILDIKÓ - MAGÁNYOS CSÓNAK
Ady: Új Vizeken járok
Ne félj, hajóm, rajtad a Holnap hőse,
Röhögjenek a részeg evezősre.
Röpülj, hajóm,
Ne félj, hajóm: rajtad a Holnap hőse.
Szállani, szállani, szállani egyre,
Új, új Vizekre, nagy, szűzi Vizekre,
Röpülj, hajóm,
Szállani, szállani, szállani egyre.
Új horizonok libegnek elébed,
Minden percben új, félelmes az Élet,
Röpülj, hajóm,
Új horizonok libegnek elébed.
Nem kellenek a megálmodott álmok,
Új kínok, titkok, vágyak vizén járok,
Röpülj, hajóm,
Nem kellenek a megálmodott álmok.
Én nem leszek a szürkék hegedőse,
Hajtson szentlélek vagy a korcsma gőze:
Röpülj, hajóm,
Én nem leszek a szürkék hegedőse.
Wellington - Ünnepel a Föld és az Ég
Gondolj néha rá
Ki egymagában ül,
Magány öleli át,
Titkokba merül.
Tévé bámul rá,
A gyertyák lágy fényükbe vonják.
Kinn most hó szitál,
Rég nem vár, álmok között sétál.
R: Ünnepel a Föld és az ég,
Mindenkinek jutna hely itt még.
Csillagod ragyog szépen fenn,
Adj másnak helyet a szívedben.
Gondolj néha rá
Kinek csend felel,
Titkos dallamát
Neki játsza el.
Tévé bámul rá...
R: Ünnepel a Föld ...
Erdő, erdő, erdő
Ne ébressz fel
Halkan köszön az est,
hűvös színeket fest,
én meg gondolkozom azon,hogy ki lehetek,
az aki akarok, vagy az akinek te akarsz,
nyugtass meg arról, hogy a sárból ugye kikaparsz,
elestem párszor,
mocskos lettem én,
koszos az életem de megfürdet a szenvedély,
tiszta szívemre így felveszek egy új ruhát,
mától fogva egy új ember köszön vissza.
Fáradt vagyok hát lefekszem,
és újra álmodom az életem ne ébressz fel!
Mondd el mennyit ér a vér mondd mennyit ér,
mennyiért adod el magad a sikerért,
mondd el mennyit kérsz a szívedért a lelkedért,
mennyiért játszod el egy más ember szerepét,
megvettek régen eladtad magadat,
pénzt látva nálad eltűnik a szabad akarat,
akarni késő kérni nem elég,
bármit megteszel ha úgy szeretnék.
Fáradt vagyok hát lefekszem,
és újra álmodom az életem ne ébressz fel!